1. |
Esőhozó
01:14
|
|||
2. |
Bánathegy
03:40
|
|||
Ha a szél meséket fújna
A fülünkben csak zúgna
Hogy kölcsönkapott szívvel
Nincsen, csak sok viszály
De a porladó emlék súlya
Tollként tovaszáll
Ha bátran viseled újra
Amit régen eldobtál
Mindent feladva vártam
Hogy két szemmel lássam
Milyen az élet a felhők felett
De a szellő kezeimből rég elveszett
Én választottam ezt, már nincs visszaút
A határtalan élet még mindig visszahúz
Mindent feledve vártam
Hogy az öröm megtalálja
A bánathegy szívét
És átölelje ismét
Megannyi emlék
Visszhangzó képét
Már nem rettegek
Felhők szárnyán felkelek
Mindent feladva vártam
Hogy két szemmel lássam
Milyen az élet a felhők felett
De a szellő kezeimből rég elveszett
Én választottam ezt, már nincs visszaút
A határtalan élet még mindig visszahúz
Én választottam ezt, már nincs visszaút
A határtalan élet még mindig visszahúz
|
||||
3. |
||||
Feszített víztükörként
Élesen szemedbe vág
Hogy támogató szavak nélkül
A napfény is csak félhomály
Az éjjeli fény eltérít, rossz utat vág
De tüzet gyújtok, előttem a láng
Szóval hidd el …
Felépülsz és égbe szállsz
Szélviharként meg sem állsz
Otthon
Ahol az ölelés a legnagyobb gondod
Ahol minduntalan vágyod
Hullámtalan, rendes álmot
Otthon
Újra látlak talán máshol
Vándorként a halhatatlant
Vendégkènt egy kicsit kaptam
Szélnek eresztem gondolatom
Az ürességet elfogadom
Rohanó órám túlforog
De visszatekerve megfogom
Az idő vasfogàt
Hogy jöjjön végre a feloldozás
Düledező tornyok között
Kerestem a menedéket
De dédelgetett vágyálmaim
Hamar kitépték sorstársaim
Üres romként halvànyulok
De végül foghíjasan hazatalálok
Felépülsz és égbe szállsz
Szélviharként meg sem állsz
Otthon
Ahol az ölelés a legnagyobb gondod
Ahol minduntalan vágyod
Hullámtalan, rendes álmot
Otthon
Újra látlak talán máshol
|
||||
4. |
Fénye van
02:59
|
|||
Vége van, de mit sem számít
Fénylő kezedben lehet bármi
Végre van, van mit várni
Gondot és bút kiabàlni
Látod, ahogy a dolgok állnak
Gondolatból hegyomlásra
Váltott a szavad mára
Fényed van, csak mondd ki bátran
Felállhatsz és dobd el mára
Gondjaidat messze hátra
Súgd és táncold vágyalmaid
Kiolvadnak gátlásaid
Minden körbeért, minden vörösen izzik
Körbehúztam százszor, elengedted párszor
A lábad alatt a part szakad
Fogd két kézzel ami megmaradt
De kinyitva szemed, előtted a magány, a szép ünnepek már álom csupán
Elapad az élet, nincs több tánc
Fáj hogy későn láttam meg
Az élet minden súlyát
Felfalt gondolat és
Vágy össze visszaságát
Vége van, de mit sem számít
Fénylő kezedben lehet bármi
Végre van, van mit várni
Gondot és bút kiabàlni
|
||||
5. |
Kiseper
03:32
|
|||
Szóval beszéljünk arról
Hogy hányszor kérdezted magadtól
Hogy miért dől rád az Isten fája
Van-e egyáltalán értelme felkelni holnap
Miért megy le a nap anélkül
Hogy az a bizonyos mágikus pillanat
Az örökkévalósággá vált volna eggyé
Csak csonka gondolatok
És gondtalan csontvázak hevernek a szíved temetőjében
Miközben te minduntalan hajszolod azt az elérhetetlen képet
Amit a mámoros esték és kietlen másnapok ígértek
Csak hogy végül egyetlen érzésben összpontosuljon minden
Amire már régóta vártál
Hogy a dallamtalan szíved verése újra visszhangozza a régi álmok hangját
Hogy úgy érezd ez a pillanat
Lelkedből kiseper, és soha nem érhet véget
Lelkedből kiseper, és soha nem érhet véget
És amikor azt hitted hogy vége
Egyszercsak újra megjelenik az a csodálatos
Ám ugyanakkor terhes csillag
Aminek egyetlen reménysugara újra betölti az éjjelt
És kiüríti a nappalokat
Te pedig remegő szívvel
És szorított torokkal ülsz a szentségtelen sorsod leghátsó ülésen
Csukott szemmel bízva a szebb jövőben
Abban a félig elhomályositott képben
Amit kitört foggal és véres kezekkel is addig szorítasz
Amíg testedben pislákol az érzés
És nem szűnik a vágy a teljesség iránt
Ezért a pillanatért élünk
És ezért az életért szenvedünk most mindannyian
|
||||
6. |
Lehull
03:36
|
|||
Szavaiddal megfogtál
De tisztán látva inkább fáj
Hogy magasból lengve
Készülődik a fejsze
Újabb fejezet érkezett
Mely fékezi ahogy élhetek
Hátratett kézzel vársz
Bátran vállalod a szép halált
Üres szavaktól üres lélek
Reményvesztett amit kérek
Ezer pokol és sehol a menny
Körülvesz ha nem figyelsz
Eltűnt fészek kiesett évek
Készre csiszolt, gondtalan élet
Megkopott dallamokra
Botladozunk bánatunkban
Rózsaszín tegnapi álom
Kialvó fényre váltott
Káoszban csak reméled
Hogy lesz esélyed mit megélhetsz
A világ súlya a hátamon pihen
De figyelmemet befelé intem
Kinyújtom fáradt testem
És ledobom minden terhem
|
||||
7. |
||||
Mikor már véget ért
Én pont akkor kezdtem el
Újra látni és feltölteni
A raktàraim szerencsével
A testünk roppan
Ahogy összeér
Mintha csak bajban
Járnánk az éjt
Abban a
Pillanatban
Csak kicsit szép
Kapuként tártam szét
Titkaink
Vaskos könyvét
Utolsó hajóként
Pislákolok
A világ peremén
Úgy érzem hogy
Földbe vágyom
Romlott fatörzsként
Lassan élek
De mindent kérek
Amit tép a szél
Amit máskor megfontoltam
Azt a zápor elsodorja
Csendben vártam hogyan dobban
Végül mindig visszakoppan
Reményteli az elvárásunk
Feloldható a gátlásunk
Már gyorsan élek de így se érzek
Van egy pár szó amit értek
De nincsen vége még
Ebben a pillanatban semmi se szép
|
||||
8. |
||||
Lassan révbe érve
Nincsen több ami kéne
Kevés kedvvel újrakezded
Hogy aztán majd újra fekhess
Pár órát vagy hónapot
Mindegy is mert úgy unod
Az összes keresztbe kasul dolgot
Az élettelen fakó sorsod
Ünneprontva zendülünk
Felbolydult az életünk
Indul a tűz és megfogod
Amiket más eldobott
Holnaptól minden más lesz
Fájó szívvel megy a másnap
Széttört üveg és fájó lélek
Úgy érzem hogy sokat kérek
Letépett gondolatból
Csak néhány szál virágot fújt
De szilánkokkal minden fedve
Látszólag már minden veszve
Körbeért a hajnal
Még mindig görbe szájjal
Roskadozunk a súly alatt
Amit a józan világ ránk akaszt
Ördögi zajként tipor
A gondolat mely mindent kiolt
A világ szélén muzsikálva
Lehet hogy már nincs sok hátra
Ünneprontva zendülünk
Felbolydult az életünk
Indul a tűz és megfogod
Amiket más eldobott
Indul a tűz és megfogod
Amiket más eldobott
|
||||
9. |
Tétlen
03:36
|
|||
Júliusban kezdődött el
Minden nap a vàgy keltett fel
Felhők között találtál meg, elfeledett szenvedéllyel
Augusztustól szeptemberig
A levert élet széppé válik
Kezeimből ihatsz bárhol, görbe hátam támasz mától
De tél lett és hideg vár
Kiborulva a magány ráz
Tétlenül néztem magam, be van zárva minden ablak
Júliusban a gyász fektet le
Nyitott szemmel eltemetve
Csak halvány remény éltet, de kell-e még egy balszerencse?
Eljött újra a lázas korszak
Hegedűszó és teliholdak
Voltál-e már korán boldog?
Eltemetve minden gondot?
Pokol kapuin mennyei zárak
Hol van az én fellegváram?
Átokból szőtt keserűség
Világraszóló felüdülés
Ahhoz képest amit kaptam
Én úgy érzem hogy
Mindenemet feláldoztam
De pár emberben bízhatok
Nélkülük nem halott
A szívemben lakozó óriás
Barátokkal minden más
MINDEN BAJBAN EGYÜTT MEGYÜNK
MINDEN HAJNALT EGYÜTT KELTÜNK
MINDEN ÉJJEL EGYET KÉRÜNK
MINDÖRÖKKÉ, TOVÁBB ÉLJÜNK
|
||||
10. |
Viharvert
03:10
|
Anchorless Bodies Hungary
Melodic hardcore with post rock and screamo elements.
www.facebook.com/anchorlessbodies
Streaming and Download help
If you like Anchorless Bodies, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp