1. |
Megtört
01:27
|
|||
Megtörtént hát újra
Fejedet álomra hajtva
Hontalanul bőrig ázol
Első nap még bírod
Másodikra asztalt borítod
Ökölbe szorult kézzel fázol
|
||||
2. |
Hullámokon Járva
02:47
|
|||
Futottam szélként a nagyvilágba
Futótűzként meg sem állva
De lábaim kővé dermedve állnak
Mocskos világ könnyeit látva
Kérlek anyám ringass újra
Mindaddig míg lelked bírja
Ígérem hogy meghálálom
Porból lettem de köddé válok
Tudtam az élet olyan fajta,
és csak a fogást kerestem rajta,
Mindvégig csak meg ne hallja
Szembe köpött hazugságok
Élettelen igazságok
Hányszor kérdeztem mi a helyzet
Százszor mondtad elfelejtesz
Egyszer égtem, százszor fáztam
Más hátára fel-fel másztam
Mindvégig csak helyben álltam
Szembe rúgott por amit láttam
Kérlek anyám ringass újra
Mindaddig míg lelked bírja
Ígérem hogy meghálálom
Porból lettem de köddé válok
Vándorló palack vagyok a gondolataid habzó tengerén és mikor azt hiszem, hogy végre partot érek, kiderül, hogy zátonyra futottam, egy sziklára mit ketten építettünk és ketten bonthatunk el
Szembe köpött hazugságok
Élettelen igazságok
Százszor mondtad elfelejtesz
Elfelejthetsz, eltemethetsz
|
||||
3. |
Koplalunk
03:18
|
|||
Azt álmodtam, hogy üres lapjaink újra írtam
És megkönnyeztem mindazt, mi elfeledve nyújthat vigaszt
Mindig csak a jót akarja, mint aki meg se hallja
Hogy nincs boldogság, nincsen öröm
Szemünk csukva, időnk pörög
Láttam már, hogy merre mozdulsz
Láttuk már ez meddig torzul
Fáradt kézzel alig bírtam, poharakból nagyot ittam
Ökleimet földbe vágtam, de legalább megpróbáltam
Nem akarok múltam könyvében kitépett fakó oldal lenni
Olcsó fekete tintaként bőrömet méregként befogni
Állni némán mozdulatlan, szótlanul remegni halkan
Halványodni az őszi szélben, eltűnni a messzeségben
Magamhoz ragadom a sorsom, dühömet hátamon hordom
Rongyos téli kabàtom remegő kézzel magamra hányom
Ha számba vennénk újra és újra mindazt ami fájna
Tüzet gyújtva elszaladnál, haza engem sose hívnál
Ha számba vennénk újra és újra mindazt ami fájna
Látod már hogy mit vesztettél
Látjuk ma már mit vesztettèl
|
||||
4. |
Lélektelen
02:44
|
|||
Menni, kelni, vaksötétben
Levegőt nehezebb kapnom
Bennem, sors nélküli sötét lyukban
Összedőlt falak között teret és időt török
Mindig azon gondolkodtam, hogy lehetne mától jobban
Sokáig biztattál, de fejedhez kapva felriadtál
Mindenünk fekete fehér, a szürkeség belülről felél
Szárnyaimmal szelet fogtam, mégis széthullottam
Kiábrándultság amit látok
Életemből kihátrálok
Fáradtan látom holt világunk
Nyitott szemmel álmodva járunk
Álmomban láttam, álmomban megtaláltam
Mindig kapok pofont s mérget, álszentséget s kedvességet
Nyitva hagyott ajtók mögül fájdalom a vállamra ül
Lélektelen fekszel újra meg újra
Mint aki sosem, sosem unja, hogy bűntudattal kel és fekszik
Minden napja tétlenül, némán telik
|
Anchorless Bodies Hungary
Melodic hardcore with post rock and screamo elements.
www.facebook.com/anchorlessbodies
Streaming and Download help
If you like Anchorless Bodies, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp